Jeli arborétum
Három út, a múlt, jelen és jövő útjának kereszteződésében, Kám község határában feküdt a középkorban elpusztult település, a regényes és vadregényes Jeli. Regényes, hiszen az ókori római katonák útja erre vezetett, a másik irányból a későbbi nemzedék a Hegyhát borát szállította a Rába völgyébe kenyérért cserébe, s napjainkban a 8-as és a 87-es úton közelíthető meg. A vadregényes táj zegzugos, meredek és lankás, akár egy görög mitológiai erdő. S talán ez valóban igaz, hiszen egy jó darab varázslat rejtőzik itt. Az antik hitrege szerint a királyné gyertyája (Asphodelus albus) világította meg az alvilági mezőket, s ennek a növénynek az egyik legszebb otthona ma is ezen a vidéken van.
Nem csoda, hogy ez a mágikus, vadóc tündérkert ihlette meg hazánk legendás botanikusát, Ambrózy-Migazzi Istvánt, akit mintha a sors rendelt volna a Jeli Arborétum megteremtésére.
A Jeli Arborétum kalandos sorsa a megálmodó „virágos” Ambrózy gróf 1933-as szomorú halála utáni zavaros időkben veszélyes fordulatot vett.
Az egész világot megrázó és átalakító második világháború alatt és után az arborétumot a honos és a telepített növényekkel egyetemben csaknem teljesen magára hagyták és elhanyagolták, a tündérkert ezután lassú, szomorú haldoklásba kezdett...
Szerencsére néhány évvel később, 1953-ban megtörtént az áhított változás, ami megmentette a gazdag flórát a kegyetlen elmúlástól: a kertet védetté nyilvánították, és folytatták az Ambrózy által megkezdett óvó gondozását. Az, hogy ez mennyire sürgős lépés volt, jól mutatja, hogy egy nem sokkal későbbi összeírás során kiderült, hogy a grófi hagyatékból mindössze 15 fenyő és 19 lombhullató fás növényfajta maradt.
A hatvanas években szerencsére tovább javult a helyzet: egy olyan erdészeti rekonstrukció vette kezdetét, amelynek segítségével az egész arborétum újjászülethetett. A területet tájkörzetekre osztották, amelyek Kína, Japán, Amerika, a Balkán és a Kaukázus hazánk földrajzi szélességével, illetve domborzatával megegyező területeinek növényeit mutatták be.
A következő évtizedben a virágzás folytatódott, egyre több fafaj kapott otthont ebben a varázslatos birodalomban. Botanikusok egész sora dolgozott, hogy mára már több mint 50 fenyő, 39 nyír, több mint 100 lágyszárú hagymás, hagymagubós és gyöktörzses faj színesítse az arborétum növénypalettáját. Illetve ebben az időben készültek el a látogatókat segítő sétautak, az esőházak, a padok és az útbaigazító táblák is. Ezek a kertépítő-szépítő munkák mind a mai napig folytatódnak.
A leghíresebb és legszebb esemény a kert életében a havasszépe, vagyis különleges a rododendron késő tavaszi, kora nyári virágzása. Ilyenkor szinte az egész arborétum virágba borul, és a gyönyörű pompázatos színek mellett a finom, bódító illat ejti ámulatba a látogatókat. Ez az esemény Európa-szerte ismert, rengeteg országból utaznak ide az emberek azért, hogy egy sétát tehessenek ebben a gyönyörűséges mesebirodalomban.
Bővebben ITT olvashatnak!
