A dömösi prépostság



A Dunakanyarban a dömösi prépostságot és káptalant a XII. század elején Könyves Kálmán öccse, Álmos herceg alapította. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, romjait a XVIII. században széthordták. A templom fennmaradt alapfalait feltárták, rekonstruált altemploma látogatható. Dömösön állt egykor I. Béla király udvarháza is.
 



 

Története

A Dunakanyar ölelte erdős hegyvidék az Árpád-házi királyok különleges birtoka, erdősége és vadászterülete volt, ahol több vadászkastélyt, rezidenciát építettek. Közülük kiemelkedő szerepe volt dömösinek, a királyok XI. századi, kedvelt tartózkodási helyének. A Képes Krónika szerint 1063-ban itt omlott össze az uralkodó I. Béla király – feltételezhetően köböl faragott, baldachinos – trónja, mely halálos sérüléseket okozott a királynak.
E királyi központ mellett alapított prépostságot Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta. Az 1107-ben Szent Margit tiszteletére alapított dömösi prépostság felszentelésén – a Képes Krónika tanúsága szerint az öccsével folytonos trónviszályban álló – király is részt vett. Az építkezés Álmos fia, II. (Vak) Béla király idejében fejeződött be, 1138-ban. A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, hogy rossz állapota miatt először Károly Róbert akarta megszüntetni és az óbudai prépostsággal kánonilag egyesíteni. Utóbb Zsigmond király kívánta az épületegyüttest az olivetánus bencéseknek (bencés reformkongregáció) adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a XVIII. században köveinek jó részét is széthordták.

 

Építészeti emlékek

A hajdani kéttornyú, háromhajós, félköríves szentélyekkel záródó román stílusú templomnak, valamint a déli oldalán álló egykori királyi kastélynak, és a prépostság épületének napjainkra csak az alapfalai maradtak meg. A templom megemelt szentélye alatti altemplom azonban viszonylagos épségben vészelte át az évszázadokat. 
A szürke kváderkövekből épített, félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották. A középső oszlopoknak csak helyei, illetve talapzatai ismerhetők, a faloszlopok és a díszesen faragott lábazataik jórészt megmaradtak. A kőfaragványok alapján bizonyos, hogy a Dömösön dolgozó építőműhely tagjai más – királyi és főúri – építkezéseken is dolgoztak. A Közép-Európában általánosan elterjedt építészeti dekoráció meglehetősen egységes stílusa jelenik meg a prépostság vaskos, tömbszerű oszlopfejezetein is, melyeken levéldíszek, állatábrázolások és szalagfonatos ornamentika is megfigyelhető. A felső-itáliai eredetű alakos fejezetek egyik jellegzetes példája a feltárások során előkerült hatalmas oszlopfő, amelyen egymással küzdő oroszlánok, nyulat elragadó sas és lovas vadász alakja van kifaragva. A faragványok finomabb, fejlettebb stílusából arra lehet következtetni, hogy azok már II. Béla idején, 1138 körül készülhettek. 
A területen 1970-es években Gerevich László régész végzett ásatást. A rommaradványok és a korábban már múzeumokba szállított kőfaragványok lehetővé tették az altemplom hiteles helyreállítását. Az altemplom rekonstrukciójával a Dunakanyar lenyűgöző műemléke vált megismerhetővé a nagyközönség számára, amely jelentős emléke az Árpád-kori építőművészetnek. A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség az 1980-as évek második felében végezte.

Elérhetőség:

6767 Ópusztaszer, Erdei Ferenc u. 58.

T: +36704280850

E: info@kmte.hu