Aracsi pusztatemplom

Az aracsi pusztatemplom a Délvidék egyik legértékesebb és legkorábbi építészeti emléke. A Szent Miklós tiszteletére emelt templom Törökbecse közelében található, ha Törökbecse felől Karlovabeodra felé haladva egy elhagyatott vasútállomásnál jobbra térünk. Ha esős időben szánjuk rá magunkat a látogatásra, számítsunk arra, hogy gyalog kell megközelítenünk a pusztatemplomot, mivel csak földút vezet a műemlékhez. Megérkezve a Törökbecse, Beodra és Basahíd közötti határban egy téglaépület monumentális hatású romja fogad.

press to zoom
press to zoom
press to zoom
press to zoom
press to zoom
press to zoom
press to zoom
press to zoom
press to zoom
1/1

A nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós romtemplom három köríves, apszissal ellátott, bazilikás szerkezetű, boltíves, román stílusjegyeket tartalmazó alkotás volt, amelyet utóbb az északi mellékhajó keleti szakasza fölé emelt, a ferences liturgiai szokásokkal összhangban toronnyal egészítettek ki. Az épületből eredeti állapotban fennmaradt a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi szakaszával és a toronnyal. A romállapotot megtartották az 1970-es évek ásatásai után is. A kolostori rész föld alatti maradványai az északi oldalon találhatók.

 

A templom első írásos említése 1256-ból való, a kutatók állítása szerint a XII.-XIII. században épült, feltevések szerint a Tarcal-hegységből hozták az építéshez szükséges követ. Valószínűleg egy korábbi templom helyére épült. Az alap, a pillér és a szentély előtti szakasz a Csák nemzetség vértesszentkereszti templomáéval mutat hasonlóságot, a boltozati rendszere pedig a franciaországi Bourges székesegyház megoldásaival rokonítható. De az esztergomi királyi palota és az érseki székesegyház provence-emiliai stílusa is fellelhető rajta. A faragványainak egy csoportja gótikus jellegű, egy közülük a Pannonhalmi Bencés Főapátsági templom faragványaival hozható összefüggésbe.

A tatárok, majd a kunok pusztítása után Nagy Lajos király édesanyja, Erzsébet újíttatta fel 1377-ben, és a ferenceseknek adta. A törökdúlás idején a csodával határos módon maradt meg a templom, ugyanis a települést, Aracsot teljesen elpusztította a török sereg. A környék teljesen elnéptelenedett. A rom újbóli felfedezése a XVIII. században történt.

 

1770-ben nádtetővel fedték be a romokat, így védték az időjárás hatásaitól. Egy 1896-os ásatás során előkerült az ún. aracsi kő, ami az udvari kövezet része lehetett, ma a Nemzeti Múzeumban őrzik. A kő felirata két szövegrészlet, az egyik imára szólít, a másik átokkal fenyegeti a kő eltulajdonítóját. A rom a mai állapotát az 1970-es években végzett kutató munkálatok során nyerte el. Napjainkban a környékbeli lakosok tartják rendben a pusztatemplom környékét.

Aracs a délvidéki magyarság jelképe és szent gyülekezőhelye. Kulturális folyóirat, civil szervezetek és díjak viselik nevét. Ezzel együtt látogatottsága egyre növekszik, nemzeti zarándokhellyé vált.