Aracsi pusztatemplom
Az aracsi pusztatemplom a Délvidék egyik legértékesebb és legkorábbi építészeti emléke. A Szent Miklós tiszteletére emelt templom Törökbecse közelében található, ha Törökbecse felől Karlovabeodra felé haladva egy elhagyatott vasútállomásnál jobbra térünk. Ha esős időben szánjuk rá magunkat a látogatásra, számítsunk arra, hogy gyalog kell megközelítenünk a pusztatemplomot, mivel csak földút vezet a műemlékhez. Megérkezve a Törökbecse, Beodra és Basahíd közötti határban egy téglaépület monumentális hatású romja fogad.
A nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós romtemplom három köríves, apszissal ellátott, bazilikás szerkezetű, boltíves, román stílusjegyeket tartalmazó alkotás volt, amelyet utóbb az északi mellékhajó keleti szakasza fölé emelt, a ferences liturgiai szokásokkal összhangban toronnyal egészítettek ki. Az épületből eredeti állapotban fennmaradt a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi szakaszával és a toronnyal. A romállapotot megtartották az 1970-es évek ásatásai után is. A kolostori rész föld alatti maradványai az északi oldalon találhatók.
A templom első írásos említése 1256-ból való, a kutatók állítása szerint a XII.-XIII. században épült, feltevések szerint a Tarcal-hegységből hozták az építéshez szükséges követ. Valószínűleg egy korábbi templom helyére épült. Az alap, a pillér és a szentély előtti szakasz a Csák nemzetség vértesszentkereszti templomáéval mutat hasonlóságot, a boltozati rendszere pedig a franciaországi Bourges székesegyház megoldásaival rokonítható. De az esztergomi királyi palota és az érseki székesegyház provence-emiliai stílusa is fellelhető rajta. A faragványainak egy csoportja gótikus jellegű, egy közülük a Pannonhalmi Bencés Főapátsági templom faragványaival hozható összefüggésbe.
A tatárok, majd a kunok pusztítása után Nagy Lajos király édesanyja, Erzsébet újíttatta fel 1377-ben, és a ferenceseknek adta. A törökdúlás idején a csodával határos módon maradt meg a templom, ugyanis a települést, Aracsot teljesen elpusztította a török sereg. A környék teljesen elnéptelenedett. A rom újbóli felfedezése a XVIII. században történt.
1770-ben nádtetővel fedték be a romokat, így védték az időjárás hatásaitól. Egy 1896-os ásatás során előkerült az ún. aracsi kő, ami az udvari kövezet része lehetett, ma a Nemzeti Múzeumban őrzik. A kő felirata két szövegrészlet, az egyik imára szólít, a másik átokkal fenyegeti a kő eltulajdonítóját. A rom a mai állapotát az 1970-es években végzett kutató munkálatok során nyerte el. Napjainkban a környékbeli lakosok tartják rendben a pusztatemplom környékét.
Aracs a délvidéki magyarság jelképe és szent gyülekezőhelye. Kulturális folyóirat, civil szervezetek és díjak viselik nevét. Ezzel együtt látogatottsága egyre növekszik, nemzeti zarándokhellyé vált.
