Hancsik Falusi Turizmus

Hancsik Falusi Turizmus.jpg

A muravidéki településen ismerősen cseng Hancsik Józsefnek és feleségének, Editnek neve. A fiatal házaspár portája a domboldalban bújik meg, szó szerint, mert a fák kitakarják, tábla sem jelzi a helyet, de aki akar, az odatalál.

Az agrármérnök végzettségű Hancsik József szívélyes, baráti fogadtatásban részesíti azt, aki betéved hozzájuk a falusi jelleget viselő vendéglátóhelyre, ahol főként csoportokat fogadnak. Előkerül ilyenkor saját bora, a házi készítésű szörpök és a finom étkek, mert ahogy mondja: “Itt ennyi, innyi köll!”. Nem beszélve arról, hogy “ha a gyomorban nyugvás van, a tetőtérben sincs zavar!”. Nemcsak magyarságát őrzi, hanem a ráhagyott tudást és a hagyományokat is.

– A dédszülők Montevideóban dolgoztak, nagyanyám jugoszláv munkásoknak főzött Uruguayban. Ott született a nagyanyám, majd hazatértek a 30-as években. A család mezőgazdasággal foglalkozott a vendéglátás mellett. Jugoszlávia utolsó éveiben apám burgonyát adott el a horvát börtönöknek, amit azon keresett, abból felépítette az ingatlant a hegyen – mondta. – Édesanyám főzött, a saját borunkat kínáltunk, a vendégek pedig jó hírünket vitték. Amikor 10 éve édes-apám meghalt, akkor vettem át a szántóföldeket és a munkát. Folytatnom kellett, amit ő elkezdett, nem is volt ez kérdés, hiszen mindenre megtanítottak. Közben megismerkedtem a feleségemmel is, aki szakács, így együtt, kettőnk tudását összetéve dolgoztunk tovább.

A közös munkának fontos része a magyar hagyományok őrzésére.

– A GPS-koordináták alapján a falusi turizmusra épülő vendéglátásban miénk a Kárpát-medence legnyugatabbra fekvő borospincéje. A szlovén- magyar nyelvhatár is pont a pincénk mellett fut, ami egyben pozitívum is, hiszen ez a két nép sokat tanulhat egymástól, nálunk még működik az egymás iránti tisztelet. Sokan járnak hozzánk Magyarországról. Nagyon jó dolog, hogy az utóbbi években a magyar állam odafigyel a külhoni magyarokra, sok utat nyitottak nekünk. A külhoni magyaroknál sokszor probléma, hogy kisebbségi érzésük van. Ha megnézzük a történelmet, a trianoni határt mellettünk húzták, Jugoszlávia felbomlása után mellénk került a horvát határ, közben a Nyugat – Ausztria, Olaszország – le volt zárva. De – hiába szűntek meg a határok – még mindig benne van az emberekben, hogy kicsinyek vagyunk, pedig ennyi lehetőségünk még sose volt, mint most. Nyitott határok, autópályák, infrastruktúra, informatika. Lendván megnyílt a főkonzuli iroda és a Magyar Nemzeti Kereskedőház irodája is, nem beszélve a muravidéki magyar nemzetiségi önkormányzat csúcsszervéről. Ezek az intézmények azért vannak, hogy segítsenek nekünk. Az anyaországi pályázatok a megmentő infúziót jelentik most a muravidéki magyar vérkeringésbe, ezek által tudunk egyről a kettőre jutni. Szlovéniában nem működik jól a bankrendszer. Szerencsére a fiatalok kezdik levetkőzni a kisebbségi érzést és rájönnek, hogy érdemes itt vidéken, a faluban maradni, és ezzel példát is mutatnak másoknak. Persze nem baj, ha elmennek szerencsét próbálni, lényeg, hogy visszajöjjenek.

A hagyományok ápolásához, fenntartásához, tovább-örökítéséhez magyarságtudatra van szükség.

– Mi magyar gyerekek vagyunk, nincs erről mit beszélni, ez tiszta, normális dolog. A Muravidéken jó magyar embernek lenni, itt nincsenek olyan atrocitások, mint mondjuk a Felvidéken vagy Erdélyben. Mi pedig – a család – a magyarságunkat a vendéglátáson keresztül tudjuk legjobban átadni. Az ételek ízvilága tájjellegű. Jellemző nálunk többféle húsétel, disznótoros, pörkölt vagy a bogrács, a dödölle, de olyan táji étkek is, mint a hajdinával töltött hurka vagy a kukoricamálé és a százrétű béles meg a rétesek. Mindamellett a szlovén, jugoszláv konyhának is van behatása, de nincs ezzel gond, hiszen ez a térség mindig is amolyan multikulturális volt. Ezt erősítik az óvodákban, iskolákban is, azzal együtt, hogy a szlovén és magyar gyerekek türelemmel legyenek egymást iránt.

Hancsik Józsefet nemrég a példaképek közé jelölték.

– A Példakép Alapítvány Határon túli példaképeink pályázatára a már említett kereskedőház lendvai igazgatója, Héra József és a pályázatíró Egri Éva jelentettek be. Ennek a civil kezdeményezésnek a célja, hogy megismertesse és elismertesse a nyilvánossággal a sikeres magyar, illetve a határon túli fiatal vállalkozókat. Nem is tudtam róla, hogy beneveztek, aztán egyszer csak jött a visszajelzés, hogy közel 200 résztvevő közül kiválasztottak az első 30-ba. Jó, hogy a Kárpát-medencében kicsit megbolygatták a vérkeringést, mert így mi külhoni magyarok elkezdtünk egymással ismerkedni. Most egy olyan bázis van kiépülőben, ahol egymástól gyorsan tudunk információhoz jutni.

11_hancsik_jozsef.jpg

Ha már kapcsolódás, még hozzáteszi, hogy parasztgazdaságuk mindössze öt kilométerre van az autópályától.

– Aki a horvát vagy szlovén tengerpartra utazik, jobban teszi, ha itt áll meg, és nem az autópálya melletti multikat gazdagítja, félúton vagyunk Trieszt, Ljubljana és Budapest között, le kell ide jönni a pályáról, megismerni kicsit a vidéket, minket.

Forrás:  www.zaol.hu