Hancsik Falusi Turizmus
A muravidéki településen ismerősen cseng Hancsik Józsefnek és feleségének, Editnek neve. A fiatal házaspár portája a domboldalban bújik meg, szó szerint, mert a fák kitakarják, tábla sem jelzi a helyet, de aki akar, az odatalál.
Az agrármérnök végzettségű Hancsik József szívélyes, baráti fogadtatásban részesíti azt, aki betéved hozzájuk a falusi jelleget viselő vendéglátóhelyre, ahol főként csoportokat fogadnak. Előkerül ilyenkor saját bora, a házi készítésű szörpök és a finom étkek, mert ahogy mondja: “Itt ennyi, innyi köll!”. Nem beszélve arról, hogy “ha a gyomorban nyugvás van, a tetőtérben sincs zavar!”. Nemcsak magyarságát őrzi, hanem a ráhagyott tudást és a hagyományokat is.
– A dédszülők Montevideóban dolgoztak, nagyanyám jugoszláv munkásoknak főzött Uruguayban. Ott született a nagyanyám, majd hazatértek a 30-as években. A család mezőgazdasággal foglalkozott a vendéglátás mellett. Jugoszlávia utolsó éveiben apám burgonyát adott el a horvát börtönöknek, amit azon keresett, abból felépítette az ingatlant a hegyen – mondta. – Édesanyám főzött, a saját borunkat kínáltunk, a vendégek pedig jó hírünket vitték. Amikor 10 éve édes-apám meghalt, akkor vettem át a szántóföldeket és a munkát. Folytatnom kellett, amit ő elkezdett, nem is volt ez kérdés, hiszen mindenre megtanítottak. Közben megismerkedtem a feleségemmel is, aki szakács, így együtt, kettőnk tudását összetéve dolgoztunk tovább.
A közös munkának fontos része a magyar hagyományok őrzésére.
– A GPS-koordináták alapján a falusi turizmusra épülő vendéglátásban miénk a Kárpát-medence legnyugatabbra fekvő borospincéje. A szlovén- magyar nyelvhatár is pont a pincénk mellett fut, ami egyben pozitívum is, hiszen ez a két nép sokat tanulhat egymástól, nálunk még működik az egymás iránti tisztelet. Sokan járnak hozzánk Magyarországról. Nagyon jó dolog, hogy az utóbbi években a magyar állam odafigyel a külhoni magyarokra, sok utat nyitottak nekünk. A külhoni magyaroknál sokszor probléma, hogy kisebbségi érzésük van. Ha megnézzük a történelmet, a trianoni határt mellettünk húzták, Jugoszlávia felbomlása után mellénk került a horvát határ, közben a Nyugat – Ausztria, Olaszország – le volt zárva. De – hiába szűntek meg a határok – még mindig benne van az emberekben, hogy kicsinyek vagyunk, pedig ennyi lehetőségünk még sose volt, mint most. Nyitott határok, autópályák, infrastruktúra, informatika. Lendván megnyílt a főkonzuli iroda és a Magyar Nemzeti Kereskedőház irodája is, nem beszélve a muravidéki magyar nemzetiségi önkormányzat csúcsszervéről. Ezek az intézmények azért vannak, hogy segítsenek nekünk. Az anyaországi pályázatok a megmentő infúziót jelentik most a muravidéki magyar vérkeringésbe, ezek által tudunk egyről a kettőre jutni. Szlovéniában nem működik jól a bankrendszer. Szerencsére a fiatalok kezdik levetkőzni a kisebbségi érzést és rájönnek, hogy érdemes itt vidéken, a faluban maradni, és ezzel példát is mutatnak másoknak. Persze nem baj, ha elmennek szerencsét próbálni, lényeg, hogy visszajöjjenek.
A hagyományok ápolásához, fenntartásához, tovább-örökítéséhez magyarságtudatra van szükség.
– Mi magyar gyerekek vagyunk, nincs erről mit beszélni, ez tiszta, normális dolog. A Muravidéken jó magyar embernek lenni, itt nincsenek olyan atrocitások, mint mondjuk a Felvidéken vagy Erdélyben. Mi pedig – a család – a magyarságunkat a vendéglátáson keresztül tudjuk legjobban átadni. Az ételek ízvilága tájjellegű. Jellemző nálunk többféle húsétel, disznótoros, pörkölt vagy a bogrács, a dödölle, de olyan táji étkek is, mint a hajdinával töltött hurka vagy a kukoricamálé és a százrétű béles meg a rétesek. Mindamellett a szlovén, jugoszláv konyhának is van behatása, de nincs ezzel gond, hiszen ez a térség mindig is amolyan multikulturális volt. Ezt erősítik az óvodákban, iskolákban is, azzal együtt, hogy a szlovén és magyar gyerekek türelemmel legyenek egymást iránt.
Hancsik Józsefet nemrég a példaképek közé jelölték.
– A Példakép Alapítvány Határon túli példaképeink pályázatára a már említett kereskedőház lendvai igazgatója, Héra József és a pályázatíró Egri Éva jelentettek be. Ennek a civil kezdeményezésnek a célja, hogy megismertesse és elismertesse a nyilvánossággal a sikeres magyar, illetve a határon túli fiatal vállalkozókat. Nem is tudtam róla, hogy beneveztek, aztán egyszer csak jött a visszajelzés, hogy közel 200 résztvevő közül kiválasztottak az első 30-ba. Jó, hogy a Kárpát-medencében kicsit megbolygatták a vérkeringést, mert így mi külhoni magyarok elkezdtünk egymással ismerkedni. Most egy olyan bázis van kiépülőben, ahol egymástól gyorsan tudunk információhoz jutni.
Ha már kapcsolódás, még hozzáteszi, hogy parasztgazdaságuk mindössze öt kilométerre van az autópályától.
– Aki a horvát vagy szlovén tengerpartra utazik, jobban teszi, ha itt áll meg, és nem az autópálya melletti multikat gazdagítja, félúton vagyunk Trieszt, Ljubljana és Budapest között, le kell ide jönni a pályáról, megismerni kicsit a vidéket, minket.
Forrás: www.zaol.hu