

Palicsi-tó

A Palicsi-tó legendája
A legenda arról mesél, hogy Szabadka városnak és környékének a múltban is nehéz időkkel kellett szembenéznie: felváltva ragály és aszály keserítette az itt élő emberek életét. A sok keserűség kikezdte a nép Istenbe vetett hitét és kilátástalanság lett úrrá a faluban. Pálics, a döjfös szabadkai gazda bepanaszolta a talpig becsületes Rózsa Dániel nevű szomszédját, mondván, hogy boszorkányokkal üzérkedik, és ő a felelős az évek aszályaiért és betegségeiért. A gyanú haragot szült, aminek következtében 1728-ban halálos ítéletet mondtak az egész Rózsa család felett. A fékevesztett dühre gerjedő lakosság felégette Rózsáék házát, ám eközben hatalmas vihar támadt, a gonosz Pálics gazdát pedig egy villám a földbe rántotta.
A vihar elültje után másnap hajnalban az emberek egy több száz ekényi tavat találtak, amely nem lehetett más, mint Rózsa Dániel és családja keserű könnyei. Hosszú évekig, sőt évtizedekig kerülte a palicsi ember a tavat, hiszen annak még a vize is sós volt és keserű.
A helyiek azt mesélik, ha egy csendes éjjelen jól fülelünk, a nádas felől meghallhatjuk a Rózsa család sírását.
Palics látnivalói
A víztorony
A palicsi víztorony Komor Marcell és Jakab Dezső alkotása, akik nevéhez fűződik többek között a Kárpát-medence legszebb épületének tartott szabadkai városháza építése is.
A víztorony 1910-ben épült a szecesszió stílusjegyeit viselve magán. Az épület több funkcióval rendelkezett. Természetesen víztoronyként szolgált a helyi lakosság igényeinek kiszolgálására, kaput nyit a nyaralóhelyek, a Vigadó és a tópart felé, valamint a múltban a Szabadkáról érkező villamos megállója volt, amely egészen 1972-ig szállította az utasokat a népszerű fürdőhelyre.


(Fotó: Sápi Gyula)
Lujza Villa
A Lujza Villa a 19. század végén épült gyönyörű eklektikus építmény, amely harmonikusan illeszkedik a tradicionális palicsi „városképbe”. Halvány sárga falai és határozott sárga-zöld zsolnai kerámia cserepei a svájci villák hangulatát idézik. A tó közelsége és az öreg fák övezte udvar különleges hangulatot kölcsönöz a villának.
A közvetlenül a tó partján álló villa korábban kaszinóként működött, ma viszont szállóként fogadja a vendégeket.
Bagolyvár
A Bagolyvár a mai Palics egyik jelképe. A svájci típusú villák ihlette épületet többszínű zsolnai kerámia cserepek teszik ékessé. A tetőszerkezetet a ’80-as években felújították, ám egyéb renoválás nem történt. Ma állami tulajdont képez, mint sok más elkobzott délvidéki kastély és kúria, ám az állam nem fordít gondot a rendbetételére, a visszamagánosításra pedig a mai napig nem történt meg. Így a világ első olimpiai faluja elhagyatottan méltatlan állapotban magasodik a Palicsi-tó partján.
A Bagolyvár építtetése Vermes Lajos, a sport szerelmesének nevéhez fűződik. Budapesten orvosnak készült, majd tornatanári végzettséget szerzett, mindeközben fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy Palicson versenyezhessenek Európa legnevesebb sportolói. Vermes Lajos alig volt húsz éves, mikor megszervezte az első Palicsi Olimpiai Játékokat, amit a sporttörténet a modern kori olimpiai játékok elődjének tart.
Vermes Lajos a családi vagyon felhasználásával ekkor építette fel a Bagolyvárat, ahol a Palicsra érkező sportolókat szállásolta el. Így ezt az épületet joggal tekinti a sporttörténet a világ első olimpiai falujának.
Majd 1884-ben felépítette a palicsi kerékpárpályát, amely akkoriban Európa harmadik leghosszabb ilyen jellegű versenypályája volt, illetve az egyetlen az országban.
A Palicsi Olimpiai Játékok sikerének az első világháború vetett véget. Vermes Lajos minden vagyonát a sportra áldozta. Elszegényedve és elfeledve 1945-ben, 85 éves korában hunyt el.
1995-ben elkészült a Vermes-szobor, melyet a Bagolyvár mellett tekinthetünk meg.
