A Ludasi-tó egy ősrégi tó Vajdaságban, Észak-bácskában, mely a szívét képezi az egykori Ludas pusztának. Nem messze terül el Szabadkától, de ugyanakkor nagyon közel van a magyar-szerb határhoz is. A tó területe 382 hektár, azonban védett területei miatt a teljes területe 677 hektár. Hossza 4,5 km, a felszíne 328 hektár, legnagyobb mélysége 2.25 m, de a tó nagyobb részén nem haladja meg az egy métert sem. A tó vize édes, és nagy halállománnyal rendelkezett a múltban, azonban mára már a szennyezések, peszticidek megritkították az állományt. Kis vízgyüjtő területtel rendelkezik: a Körös-ér és kis mértékben a Palicsi-tó táplálja. Található benne három sziget is, melyek kifejezett védelmű területeken helyezkednek el, így a látogatók számára tilos a láthatóság. A legnagyobb sziget Rózsa Sándor szigete, vagy másnéven Boszorkánysziget. A legenda szerint Rózsa Sándor itt bújt el a csendőrök elől és a legenda része, hogy valahol van egy alagút, ami a parttól a szigetre vezet. A második sziget neve Kissziget, a harmadiknak pedig még nem adtak nevet.

A Tordai-hasadék Erdély egyik leglátogatottabb természeti látványossága. A könnyen bejárható, jól kiépített kanyon csodaszép túrázóhely. Ha Kolozsvár, illetve Torda felé utazunk, mindenképp érdemes végig járni a nyaktörő sziklafalakban és számtalan barlangban is bővelkedő hasadékot.

A rovarok közül a legjellemzőbbek a lepkék, melyből legalább 100 faj, valamint szitakötők, melyből 30 faj képviselteti magát. Az emlősök közül meg kell említeni a védett fajok közül a vidrát, az ürgét, a denevért és a cickányt.

Botanikai szempontból ez a hely még megőrízte érintetlenségét, valószínű a magas fokú védelme miatt. Azonban sajnos a növényvilága is igen megfogyatkozott az utóbbi időkben. a nád régebben a tó kétharmadát borította, mostanra a tó északi részén szinte teljesen kipusztult, a déli részén van még belőle valamennyi. A vízi és mocsári növényzetet főleg a széles körben elterjedt fajok alkotják, de megtalálhatóak a kifejezetten veszélyeztetett fajok is, mint a mocsári kosbor, a kígyófű, száratlan csűdfű, pusztai meténg.

A Ludasi-tó Speciális Természetvédelmi Rezervátum, mely kezelését a Palics-Ludas Közvállalat végzi a Szerbiai Természetvédelmi Intézettel és a felelős minisztériummal együttműködve. Mivel a tó természetvédelmi terület, különösen odafigyelnek fokozott védelmére - különböző védelmi zónákat alakítottak ki, melyek korlátozzák az emberek itteni tevékenységeit:

1. A legszigorúbban védett rész keleten húzódik, a tó Körössel érintkező szárnya - itt csak tudományos kutatások folyhatnak.

2. A második zónában pihenni, horgászni vágyók tartózkodhatnak

3. A harmadik zónában történik a természetbarát- és falusi turizmus

A Ludasi-tó 20 évvel ezelőtt került fel a nemzetközi természetvédelmi helyek listájára. A szabadkai Csornai Richárd Ökológusok Egyesülete 1985 óta fodlalkozik a tó madárvilágának kutatásával. A kutatások és rendszeres megfigyelések eredményeként 238 madárfaj fordul elő a tó körül. A 90 költőmadár közül kiemelkedő a fülemülestike, mely Szerbiában csak itt fészkel. Látható, hogy sok madárfaj és növényfaj él ezen a környéken, ami lehetőséget biztosít a kutatásokra, táborok szervezésére, oktatási jellegű kirándulásokra.

 

A tóban legjellemzőbb halak a pontyfélék, valamint a sárgakárász és a busa. Azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, így tilos a horgászat.