A SICULICIDIUM emlékmű

A madéfalvi veszedelem emlékoszlopa Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) képzőművészeti műemlékként szerepel. 1905. október 8-án avatták föl a csíkszeredai Tamás József építész tervei (1899) szerint készült emlékoszlopot (méretei: 3,30x3,30x13,30 m), a körülette levő, andezit kőépítményekkel együtt. A kivitelező Szász István volt. A emlékoszlop tetején levő turulmadár (2,60 m szélességben) Köllő Miklós székely szobrászművész munkája.

Az emlékmű az 1764. január 7.-i, császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csík és Háromszék 200 székely vértanúnak állít emléket.

1891-ben Orbán Gyula indítványára emlékbizottság alakult, mely általános gyűjtést szerevezett az emlékoszlop elkészítésére. A kronosztikont visszafelé olvasva – az S-betűt kivéve – 1764-es szám olvasható ki. A Siculicidium székely öldöklést, székely népirtást jelent. A tragikus esemény részletes leírását Nyírő József adta a “Madéfalvi veszedelem” c. művében.

A felírat készítői Balló István és Szádeczky Lajos voltak. A márványtábla Sántha Nándor vésnök munkája.

A székely határőrség szervezését Mária Terézia rendelte el 1762-ben. A kimondott célok: a keleti határok védelme a betörésektől, a csempészet elfojtása és a pestis behurcolásának megakadályozása. A ki nem mondott cél: a székely katonaság bevetése a birodalom nyugati háborúiban. A határőrség szervezése a székelyek tiltakozása miatt akadozott: a külföldi szolgálatot, a német vezényletet és azt sérelmezték, hogy katonai szolgálatuk fejében nem nyerhették vissza régi szabadságaikat. A határőrség szervezésével megbízott Buccow és Siskovics tábornokok erőszakkal, falvanként igyekeztek rábírni a székelyeket az engedelmességre. Ennek ellenére Udvarhelyszékkel nem boldogultak, s a csíkiak többsége is szembeszegült az önkénnyel. 1763 karácsonyán a madéfalvi férfiak kivonultak a szépvízi Pálos és Szalonka erdejébe, hogy tiltakozzanak a székely szabadságjogok semmibevétele ellen. 1764. január 5-én megérkeztek a háromszékiek képviselői, hogy tárgyaljanak és tiltakozzanak. Január 7-én hajnalban 1350 osztrák katona körülvette a falut, és két ágyúval tüzet nyitottak az alvó falura, majd a katonák rátámadtak a védtelen lakosságra és vérfürdőt rendeztek. Az öldöklés reggel 9 óráig tartott. A műveleteket Siskovics tábornok, Mária Terézia zsoldosvezére vezette, és Carato alezredes hajtotta végre. A hivatalos jelentések 200-ra, a Michael Conrad von Heidendorf, a "lázadás" elfojtása után kiküldött bűnfenyítő vizsgáló bizottság elnöke 400-ra becsülte a halottak számát.

A vész után ezrek, – egyes adatok szerint 5 falunyi székely közösség – menekültek Moldvába. A madéfalvi menekültek gyarapították a gyimesi és a moldvai csángók sorait, s ők alapították később az öt bukovinai székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). Ezeknek lakói a 19-20. században több hullámban visszatelepültek a Kárpát-medencébe, s ma Dévától az Al-Dunáig, Tolna–Baranyától Buda környékéig szétszóródva élnek. A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont véglegesen ottmaradtak a Kárpátok külső oldalán.

A székely népirtásnak, vérengzésnek, vérfürdőnek, mészárlásnak nagy irodalma van. A véres esemény egyik legismertebb, leghíresebb irodalmi feldolgozásának Nyírő József Madéfalvi veszedelem c. regénye tekinthető. Tudományosan Imreh István történész dolgozta föl.

A SICULICIDIUM emlékköve – a közhiedelem szerint – a csíkszentmihályi templomkerítésben van beépítve, tulajdonképpen a Búzás András emlékköve – vélekedik Szádeczky K. Lajos (1904).

A Vészhalom (Csicsó és Madéfalva közötti szántóterületen, az országút mellett volt) fölé emelt fejfára a tisztek ezt írták: “Domita Siculorum superbia hic jacet” (azaz “Itt fekszik a székelyek megtört büszkesége”) A fejfa hátára pedig valaki ezt írta: “Itt emelt magának a gonoszság oltárt,/ Mondd el hóhérainkra a CIX. (109.) zsoltárt!” II. József császár itt jártakor állítólag a feliratot és a keresztfát eltávolítatta. Cserei Zsuzsanna is állíttatott egy emlékkeresztfát a Vészhalomra, majd 1778-tól ott volt a Részeg András és felsége emelte fejfa is (Orbán Balázs egy 1852-ben elhelyezett keresztet említ). Utoljára, 1885-ben Szabó Péter állíttatott keresztfát az áldozatok emlékére.

Elérhetőség:

6767 Ópusztaszer, Erdei Ferenc u. 58.

T: +36704280850

E: info@kmte.hu